246 km

246km. Ennyit hozunk össze jó páran egy facebookon szerveződött csoportban július 1 reggel 8-tól július 11 délután 2-ig, hogy ezzel támogassuk magunkat és a Sparthatlonra készülődő Lubics Szilvit.
Többen fogadalmakat tettünk. Ki az édességről, kóláról mondott le (Lubics Szilvi a csokiról és a light kóláról :D), ki a futócuccok vásárlásáról.
Én bevállaltam erre a 10 napra 24.6 km-t, napi 10 perc erősítést és azt, hogy csak reggel és este nézek az okostelefonommal a leveleimre és a facebookra. Ez az utóbbi a legnehezebb vállalásom, mert függő lettem. Nekem ezek jelentik a külvilággal a kapcsolatot. Mert persze, váltok pár szót a pénztárossal is a boltban, vagy az óvónénivel, szomszéd bácsival, de sok baráttal, ismerőssel csak ezen a virtuális felületen tudom tartani a kapcsolatot. Viszont tényleg nem jó, hogy főzés közben is a gombokat nyomogatom, ahelyett, hogy a gyerekekkel beszélgetnék...

Kedden újra futottam 30 percet. Laza volt, de volt benne kétszer is egy kis emelkedő. Jól jött ez a kis kikapcsolódás, mert nagyon ki voltam borulva, mert aznap Siófokon ellopták a férjem hátizsákját, benne az összes iratával, a vadiúj videókamerával, fényképezőgépünkkel...
Szerdán erősítettem. Félix, a legkisebb fiam (2 éves) a földön mellettem tornázott, nagyon cuki volt, ahogy utánozott. Neki nagyon könnyű példát mutatni. A nagyoknak már kevésbé.